Eredményt hirdettünk a mesefeldolgozó verseny kapcsán

Meghívásos alkotói pályázatot hirdetett a NépmesePont Sopron a pályázatban együttműködő partneriskolák részére. A pályázaton a
2018/2019-es tanévben a kiválasztott partnerintézmények egy-egy osztálya vehetett részt egy meghatározott
NÉPMESE képzőművészeti alkotásként és szabadon választott művészeti átdolgozásként való
megjelenítésével. Az osztályok két szinten versenyeztek:
1. MESEVARÁZS – egyéni alkotás
Az adott osztály diákja a kapott meséből bármilyen szereplőt, jelenetet, szimbólumot ábrázolhattak, illetve bármilyen
képzőművészeti alkotássá varázsolhattak (grafika, rajz, festmény, báb, szobor, textilkép, természetes vagy
újrahasznosítható anyagokból készült alkotás, stb.)
2. MESEDOBOZ – csoportos alkotás
Az osztály tagjai közösen kellett elkészítsenek egy dobozba varázsolt világot a mese
inspirációja alapján. A megoldásoknak csak a kreativitás szabhatott határt!

A pályázat első lépéseként a NépmesePont Sopron mesemondói, Kovács Gyöngyi és Komáromi Sándor
ellátogattak az iskolákba, és “vándor mesemondóként” ismertették a kiválasztott mesét, amit nyomtatásban is átadtak
a résztvevőknek.

 

A pályázat díjátadójára 2018. december 10-én, ünnepélyes keretek között került sor a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban, ahol az elkészült alkotások egy kiállítás keretében 2019. január 7-ig megtekinthetők voltak.

A műalkotásokat értékelő zsűri elnöke Mikó F. László képzőművész volt, a zsűri tagjai pedig Szélyes Andrea jelmeztervező és Ledenjak Andrea jelmeztervező voltak.

A díjazottak

Egyéni díjazottak

Első díj

Czinder Ildikó   4/c (Deák Téri Általános Iskola)

 

Második díj

Kisfaludy Róza   4/c (Deák Téri Általános Iskola)

 

Harmadik díj

Kránitz  Kata 2/a

Kriston Petra és Nagy Bálint 2/a

Skarlát Flóra 2/a

(Mindhárman a Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola tanulói)

 

Különdíjak

Bartalos Kinga (Doborjáni EGYMI)

Faragó Lili és Szakály Laura 5/é  (Gárdonyi Géza Ált. Isk.)

Jaksics Hermina és Módos Liliána 5/é (Gárdonyi Géza Ált. Isk.)

Jakus Németh Hanna Zoé 3/m (Petőfi Sándor Ált. Isk. és AMI)

Kisfaludy Lóránt 4/c (Petőfi Sándor Ált. Isk. és AMI)

Litresits Botond (video) 5/c (Hunyadi János Ev. Ált. Isk.)

Máté Leila 4/c (Petőfi Sándor Ált. Isk. és AMI)

Skultéti Lola 5/b (Berzsenyi Dániel Ev. Líceum)

Csoportos díjazottak

Első díj megosztottan

Lackner Kristóf Általános Iskola 5.a osztály

Felkészítő tanár: Palkovics Tamásné

 

Gárdonyi Géza Általános Iskola 5. é osztály

Felkészítő tanár: Kiss Andrea

 

Második díj

Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola  2.a osztály

Felkészítő tanár: Páderné Bokor Éva

 

Harmadik díj

Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola 5. c osztály

Felkészítő tanárok: Dergezné Élő Rózsa és Szabó-Darida Ágnes

 

Különdíj

Doborjáni EGyMI rajz szakköre: Balogh Márton, Balogh Milán, Erdélyi Márió, Kiss Lívia

 

A díjak felajánlói: Mátyás Király utcai Csokoládé Édesség és Ajándék üzlet, Cédrus Könyvesbolt és Antikvárium, Játékláz Játékbolt, Széchényi téri Kreatív Hobby és Kelléküzlet, Soproni Petőfi Színház, Teleszterion Kulturális Egyesület

 

KÖNYVADOMÁNY A SOPRONI NÉPMESEPONTNAK

A 2018-as év végén a Libri hálózatában működő mesekönyv-gyűjtő programnak köszönhetően gyermek- és ifjúsági könyvekkel gazdagodott a Soproni Népmesepont.

A könyvek között nem csak a magyar nép hagyományaiból táplálkozó kiadványok szerepelnek, hanem értékes kortárs művek is, melyekkel célunk a hozzánk érkező gyermek- és felnőtt közönség megszólítása. Szeretnénk, ha a meseírás és a mesemondás hagyományai a hétköznapok részét képezhetnék, ezért igyekszünk meghatározni nem csak a hagyományápolás, hanem annak kortárs feladatait is.

A könyvek Dr. Kovács Tibor közvetítői segítségével érkeztek meg hozzánk.

Néptánc Tábort tartottak a Népmesepontban

Sipos Ferenc néptáncpedagógus, a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI igazgatója tartott napközis tábort a NépmesePontban. A napközis jellegű táborban 20 fiatal vett részt, és az elsődleges cél a néptánc tanulása mellett az előadóművészeti készségek fejlesztése, valamint a színpadi munkára való felkészítés volt.

Az alapozó erdélyi táncok tanulását követően a fiatalok Györgyfalva, Kalotaszeg, illetve Somogy táncdialektusokkal ismerkedtek, és sokat tanultak a motívumok kombinációjáról, erőben és dinamikában való fejlesztési lehetőségeiről.

Fiúk és lányok külön dolgoztak a karakterformálás feladataival, majd különböző táncos helyzetekben mutatták be egymásnak a tanultakat. Különböző népmesei karakterek (király, királyfi, királylány, sárkány, ördög, stb.) változatos, komplex motivikus felépítése zajlott, majd körtánc alatt a megjelenítés és a karakterek kitalálása volt a feladat.

Nagy hangsúlyt kapott a térben való mozgás, a térformáció, testképek alkotása, ehhez kiscsoportos munkaformában „helyszíneket” építettek (kastély, tó, égig érő fa, stb.), amiket különböző kombinációkban helyeztek a tánctérbe, és vizsgálták ennek jelentésmeghatározó, jelentésmódosító szerepét.

A Soproni Petőfi Színház tájegységekre jellemző motívumokkal készült jelmezeivel is dolgoztak, így élményszerűen tanultak a stilizációról, és tájegységekhez köthető változatairól.

A nagyítások, a gyorsítás, a lassítás, valamint a színpadi kiemelés volt a következő tanulási terület, ami színtisztán technikai tisztázás és fejlesztés volt, ebben segítségükre voltak archív felvételek, videóelemzések is.

A tábor végére egy 15 perces bemutató is született, mely táncos elemekkel jelenítette meg a tanultakat.

Az égig érő paszuly

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Annak volt egy fia meg egy kis tehénkéje. Egyszer úgy elfogyott az ennivalójuk, hogy el kellett a kis tehénkét hajtsák a vásárra, hogy eladják. Mondja az anyja a kisfiúnak: – Eredj, fiam, reggel hajtsd el. De vigyázz ám, hogyan adod el, nehogy károsak legyünk benne.

El is hajtotta a fiú a vásárra, hát mindjárt akadt is vevője. Meg is csinálta a vásárt a fiú, elcserélte a tehenet egy szem paszullyal. Vitte haza a paszulyt a kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a tehénkét ennyiért adta oda. De a fiú vigasztalta: – Ne búsuljon, édesanyám, azt mondta az öregember, aki megvette a tehenet, hogy még most, este ültessem el, s meglátom, hogy mi lesz belőle. Elültette a kisfiú az ablak alá a kis kertbe a paszulyt, de még vacsorázni sem tudott, úgy várta, hogy mi lesz vele. Csak lefeküdt.

Hát reggel, mikor felébredt, látta, hogy kikelt a paszuly. Kinéz az ablakon, de nem is látta a tetejét. Gondolta, kimegy, megnézi kívülről. Kiment s megnézte, de bizony őkegyelme hiába bámulta, nem látta a tetejét. Mondja az anyjának: – Na látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek, felmászom a tetejére. Az anyja mind kérelte, hogy ne menjen, de mégis elment. Délfele elindult, s ment felfelé a paszulyon. Addig ment, mendegélt, már olyan magasságban volt, hogy szinte szédült. Akkor egyszer csak elérte az égboltot. Hát ott az égbolton volt egy kis nyílás. Bekukucskál a fiú, s lát ott valami világosságot. Azt gondolja magában: “A paszulynak elértem a tetejét, de most már szeretném megnézni, mi van ott benn.” Összeszedte a bátorságát, s belépett az ajtón.

Hát látja, hogy ott nem is messze van egy kis házikó. Gondolja magában: “Most már úgyis éjjel van, itt szállást kérek, s reggel megyek haza.” Hát ahogy benyit, ott talál egy asszonyt. Felkérdi az asszony: – Hol jársz itt, te kisfiú, mikor az én uram a hétfejű sárkány? Ha meglát téged, rögtön megesz! Jaj, könyörgött a kisfiú, hogy bújtassa el, mert ő úgy fél a sárkánytól. Kérdi az asszony: – Éhes vagy te, kisfiú? – Jaj, bizony éhes én – felelte a kisfiú -, még tegnap se ettem semmit. Az asszony adott vacsorát a kisfiúnak, a kisfiú megköszönte szépen a szívességet. – Na! Már most gyere, rögtön bújjál el, mert jön haza az uram, s ha meglátja, hogy itt vagy, mind a kettőnket megöl. De hová? – gondolkozik az asszony. Hova bújtassa el a kisfiút? Gondolja magában, behozza a dagasztóteknőt, beteszi az ágy alá, s aláborítja a kisfiút. Álmos volt a kisfiú, de úgy meg volt ijedve, hogy nem mert elaludni.

Hát mikor üti az óra a tizenkettőt, támad nagy dörömbölés, zúgás. Jön haza a hétfejű sárkány, hoz egy fekete tyúkot a hóna alatt. Leteszi az asztalra, s mondja: – Tojj egyet! Hát rögtön tojt a tyúk egy aranytojást. A sárkány megint rákiáltott. – Tojj még egyet! Ameddig mondta a sárkány, addig mindig tojt a tyúk. De a sárkány nagyon éhes volt. – Asszony, vacsorát ide! – kiabálta. Ad az asszony vacsorát, vacsorázik a sárkány. Mikor megvacsorázott, azt mondta a feleségének, hogy adja oda a muzsikáját. Amint ott muzsikál, egyszer csak elkezd szaglálni. – Te asszony, miféle idegen szag van ebben a házban? – Csak nyugodjék, lelkem, muzsikáljon, nincs itt semmiféle idegen. – Dehogy nincs. Nekem rögtön add elő, mert különben téged is széjjeltéplek.

Az asszony addig csitította, amíg belenyugodott, s amint ott muzsikált, egyszer csak elérte az álom, s ahogy ott ült a karszékben, szép csendesen elaludt. Még nem is horkolt. Gondolta magában az asszony, jó lesz neki is lefeküdni, mert mindjárt megvirrad, s még nem is aludt. A kisfiú, mikor észrevette, hogy mind a ketten elaludtak, kibújt a teknő alól, hóna alá fogta a fekete tyúkot, a másik kezébe a muzsikát, s gyerünk, szaladt vele ki a házból. Szaladt. Mikor jött volna be a lyukon, ahol felment, gondolja magában, visszanéz, vajon nem jön-e a sárkány a tyúk után. Hát úgy megijedt, mert a nagy sárkány egészen a nyomában volt már, úgy szaladt.

A kisfiú gyorsan leeresztette magát a szál paszulyon, a szekerce éppen künn volt a karfán, vette, s hamar kivágta a szál paszulyt vele. A sárkány lebucskázott, keze-lába kitörött, s a kisfiú agyonütötte s elégette. Többet nem kell féljen tőle senki. Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett. – Ne búsulj, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk, aranyunk elég! – Jaj, honnan lenne, fiacskám? – kérdi az anyja. – Mikor a tehenet elhajtottad, nem adtak érte csak egy szem paszulyt; ha a tyúkot eladjuk, azért nem kapsz csak egy felet. – Jaj, dehogy adom én el ezt a tyúkot – mondja a kisfiú. Bevitte a házba, felállította az asztalra, megsimogatta, s mondta neki: – Tojj egyet! Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást a kisfiúnak is. Az anyjának tátva maradt szeme-szája a nagy csodálkozástól. Addig tojatták, amíg meggazdagodtak. Csináltak szép házat, csűrt, vettek sok szép jószágot a pajtába, s vettek sok szép ruhát maguknak. A kisfiú egész nap csak muzsikált, az anyja meg csak hallgatta. Aki nem hiszi, járjon a végére.